Lipicai:
A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor I. Ferdinánd német-római császár magyar és cseh király fia, II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára egy tenyésztő telepet alapított - a császársághoz tartozó Trieszt környéki köves, karszt-tetőn fekvő Lipiken (olaszul
Lipizza) a mai szlovéniai Lipicán. A tenyésztő telep genetikai alapját az ott található és a középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű és Spanyolországból importált lovak és a szintén helyi kemény természetű hegyi lovak adták.
[1] A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.
A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat 1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.
A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a
Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.
A tenyésztési vonalakat alkotó mének és a törzsek jelei:
- Pluto (spanyol)
Pluto Senior, szürke mén 1772-ben érkezik Lipicára Dániából, a friedrichsburgi királyi ménesből, amely ebben az időben Európa-szerte ismert, spanyol vérű lovakat tenyésztett.
- Conversano (spanyol)
A Conversano törzs nápolyi eredetre tekint vissza. Történt, hogy Mária Terézia idősebbik leányát, Mária Karolinát VI. Bourbon Ferdinánd nápolyi királyhoz adta férjhez. Az eseményen részt vesz Kaunitz herceg is, aki át is települ Nápolyba, és a környékbeli jó minőségű lóállományból kisebb ménest alapít, amely hamarosan a királyság legjobb ménesévé válik. Ebből a tenyészetből kerül Lipicára a fekete színű Conversano Senior, amely 1774-ben már törzsmén az udvari ménesben.
Favory Senior 1779-ben született a monarchia nehéz hámos, spanyol–nápolyi típusú udvari lovait tenyésztő Kladrubban. A tömeg növelése érdekében később többször is kerülnek ebből a ménesből tenyész egyedek a lipicai fajtába. A fakó színű Favory Senior 1783-tól került Lipicára, s ezzel a fajta egyik legeredményesebb ménvonala születik meg.
Favoryval egy időben kerül Kladrubból Lipicára az eredeti spanyol Maestoso Senior. A kitűnő spanyol mén jó küllemével és mozgásával erőteljes törzset alapít a lipicai fajtában.
Holsteini ló
A legrégebbi melegvérű fajták közé sorolják, eredetét egyesek a
13. század köré teszik, de valójában a 17.-19. században terjedt el szélesebb körben.
1735-ben 13 holsteini ménnel kezdődött a
cellei ménösszpontosító állomás működése. Ebben az időben a holsteini lótenyésztés volt a legnagyobb melegvérű tenyészkörzet Európában. A
19. században az európai lótenyésztésben nagy változások történtek, előtérbe került az angol telivér az addigi fajtákkal szemben. A nehézlovassági lófajtákkal szemben megnőtt a könnyed, kitartó, mozgékonyabb fajták iránti igény. A közlekedési hálózat általános fejlődése a személyforgalom megnövekedésével, a lóvontatású járművek elterjedésével járt. A postakocsilovak óriási követelményeknek voltak kitéve, mint a feltűnő ügetőmozgás, acélkemény pata és az óriási tüdőkapacitás. Ezek az óriási követelmények új típusú lovakat kívántak, így indult meg az
angol telivér, a
cleveland bay és az abból származó yorkshire coach lovak importja. Az új tenyésztési célnak megfelelő lovat angol telivérek és anglo-normann lovak felhasználásával állítják elő. A fajta előállításánál rendkívül fontos volt a holstein-i kanca családok módszeres kialakítása. A kancacsaládokhoz minden egyes csődör és nemzetközi sportló egy bizonyos kiválasztási szisztéma alapján kerülhet csak. Ehhez a kiválasztáshoz minden kül- és belföldi információt felhasználtak. A holsteini kancavonalat 4-től 8900-ig terjedő számokkal jelölik és ezek tartalmazzék a tenyészméneket is. Kiváló irodalom ennek tanulmányozásához
Claus Schribbe Holsteiner kanca törzsek (
Holsteiner Stutenstaemme), című könyve, ami ezt a folyamatot írja le aprólékos részletességgel.
Ma a holsteini lovak tenyésztőinek egyesülete
Elmshornban található. Az ugrótechnika növelése céljából a tenyésztéshez francia lovakat is felhasználtak. A leghíresebb vérvonal alapító Cor de la Bruyére, akit a holsteini tenyészet legfontosabb átörökítőjeként tartanak számon. A német ugrólótenyésztésben vezető szerepe van a fajtának, évente mintegy 3400 csikó születik a ménesben.
Külleme sosem volt egységes, korszakonként némileg változott és a ménvonalak is jelentősen befolyásolták a megjelenési formáit. Testalkatára jellemző a félvér jellegű erős arányos test, nem túl kicsi, inkább nagy fej, hosszú jól illesztett nyak, laza tarkó. Háta közepesen hosszú, szabályos lábszerkezet, rövid szárak jellemzik. Mozgása laza, feltűnően térölelő, könnyen lovagolható. Alapjármódja jó minőségű, intelligens, könnyen kezelhető, általában kitűnő ugróképességű fajta.
Marmagassága bottal mérve 165–170 cm között van, övmérete 185–190 cm, szárkörmérete 21-22,5 cm. A főtörzskönyvbe csak a 160 cm magasság feletti kancák és a 162 cm magasság feletti fiatal mének kerülhetnek bele. Színe pej, sötétpej, elég sok jeggyel, a tarka fajtából kizáró oknak számít. A sárga szín nagyon ritka, a Németországban jegyzett holsteini mének között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése